A
művelt ember itala a bor - mondta egy jeles magyar költő s tudjuk,
hogy a művelt a latinban
művelést, elsősorban
földművelést jelentett. Ha végigtekintünk egy
szépen megművelt szőlőhegyen, ahol messziről nézve asorok
úgy követik egymást, mint egy könyv
sorai, nemcsak a várható termés reménye
gyönyörködtet bennünket, hanem a
látvány ritmusa is.
Évszázadok,
évezredek érlelik a bort, amit egy magyar népdal
áldottnak nevez.A borhoz külön lírai műfaj
kötődik: a bordal, amelyet a görögöktől a
középkoron át máig sok kitünő költő
művelt.
A
bor benne van a nemzeti himnuszunkban, benne van a keresztény
liturgiában. S az énekek énekében a
menyasszony így szól párjához:"a te
szerelmeid jobbak a bornál". A vőlegény pedig így
dícséri szerelmesét:"a te ínyed, mint a
legjobb bor,/melyet szerelmesem kedvére szürcsöl/,
mely szóra nyítja az alvók ajkait.
A
misében a bor Krisztus vérévé
lényegül át, egy kitünő magyar
író egyenesen a bor
filozófiájáról értekezik. A
népi bölcsesség bort, búzát,
békességet kíván.
Kell-e több?
