„A művelt ember itala a bor”

A művelt ember itala a bor – mondta egy jeles magyar költő s tudjuk, hogy a művelt a latinban művelést, elsősorban földművelést jelentett. Ha végigtekintünk egy szépen megművelt szőlőhegyen, ahol messziről nézve a sorok úgy követik egymást, mint egy könyv sorai, nemcsak a várható termés reménye gyönyörködtet bennünket, hanem a látvány ritmusa is. Évszázadok, évezredek érlelik a bort, amit egy magyar népdal áldottnak nevez. A borhoz külön lírai műfaj kötődik: a bordal, amelyet a görögöktől a középkoron át máig sok kitűnő költő művelt. A bor benne van a nemzeti himnuszunkban, benne van a keresztény liturgiában. S az énekek énekében a menyasszony így szól párjához: „a te szerelmeid jobbak a bornál”. A vőlegény pedig így dícséri szerelmesét: „a te ínyed, mint a legjobb bor,/melyet szerelmesem kedvére szürcsöl/, mely szóra nyitja az alvók ajkait. A misében a bor Krisztus vérévé lényegül át, egy kitűnő magyar író egyenesen a bor filozófiájáról értekezik. A népi bölcsesség bort, búzát, békességet kíván.

Kell-e több?