A művelt ember itala a bor - mondta egy jeles magyar költő s tudjuk, hogy a művelt a latinban művelést, elsősorban földművelést jelentett. Ha végigtekintünk egy szépen megművelt szőlőhegyen, ahol messziről nézve asorok úgy követik egymást, mint egy könyv sorai, nemcsak a várható termés reménye gyönyörködtet bennünket, hanem a látvány ritmusa is.
Évszázadok, évezredek érlelik a bort, amit egy magyar népdal áldottnak nevez.A borhoz külön lírai műfaj kötődik: a bordal, amelyet a görögöktől a középkoron át máig sok kitünő költő művelt.
A bor benne van a nemzeti himnuszunkban, benne van a keresztény liturgiában. S az énekek énekében a menyasszony így szól párjához:"a te szerelmeid jobbak a bornál". A vőlegény pedig így dícséri szerelmesét:"a te ínyed, mint a legjobb bor,/melyet szerelmesem kedvére szürcsöl/, mely szóra nyítja az alvók ajkait.
A misében a bor Krisztus vérévé lényegül át, egy kitünő magyar író egyenesen a bor filozófiájáról értekezik. A népi bölcsesség bort, búzát, békességet kíván.
Kell-e több?
